Politikai anzix

Tudom, liberális mainstreamben élünk és nem lehetek eléggé toleráns másokkal. No nem a buszon álló és tekintetükkel ülőhelyért könyörgő nénik iránti toleranciáról, nem a fehér pálcával zebrán átkelni szándékozók számára felajánlható és üdvös segítségnyújtásról,  nem a közlekedési káoszban a parttalan torlódás oldását segítő előzékenységről és nem is a házastársak súrlódásait elkerülhetővé szelídítő toleranciáról van szó amellyel megkönnyíthetjük a másik ember életét és ezzel összességgében egy kultúráltabb és hatékonyabban működő Magyarországot építhetünk. Nem. Nekem ugyanis - úgy tűnik most már kötelezően - a délutáni műsorsávban feltűnő azonos nemű párok bizarr történeteit kell tolerálnom. Amennyiben nem teszem, akkor mucsai, intoleráns és regresszív vagyok, rosszabb esetben fasiszta. Elelnkező esetben persze maga vagyok a megtestesült progresszivitás. Kapcsoljak el - ez az általános recept. Pedig nem magam miatt szólok, hanem a korban sokkal fiatalabb, képlékeny és alakuló szellemi, érzelmi, lelki profillal bíró gyermek okán, aki esetleg először lát ilyet és meghökkenve próbálja értelmezni miért is viselkednek szokatlanul az egymást láthatóan szerető férfiak. Apa, anya nincs otthon, de máris zavaros anzix keletkezik kis fejében, hiszen a képernyőn két apa van... Vagy mi... S az egyik apa szerelmet vall a másik apának. Sőt, gyűrűt húz az ujjára. Jé.. Furcsa. Így is lehet ? Senki sem tudja milyen gondolatokat ébreszt a fiúban a látvány, senki sem tudja milyet titkos tudatalatti szirénhangokat hív elő az apák csoportos megjelenése anyák nélkül és kis képzeletében az eddig számára természetes mucsai családmodellbe már be is verték az első koporsószeget. Vagyis és pontosabban mindez csak lehetséges. Nem tudjuk, hogy így történik-e valójában, de érezzük, hogy gyermekeknek nem való látvány az ami szórakoztató talkshow címen megy a tévében liberalizmus ide, liberalizmus oda. Szóval én elkapcsolhatok, de a 9 éves fiú, aki egyedül van otthon délután, mert a szülei még éppen a multicégnél rágják a globalitás gittjét a meetingen nagyon liberális szellemben de kényszerűen egyedül hagyva kis csemetéjüket lehet, hogy másképp gondolja. Persze én akarva-akaratlanul tolerálom a két fiú szerelmi ügyének részletes boncolgatását, hiszen nincs beleszólásom abba mi kerül a 6-14 évesek által is jelentős mértékben látogatott műsorsávba, de nekem már mindegy. Én már nem vagyok képlékeny. Én mér csak mucsai maradok - legalábbis a liberáltoleraták szerint.

Szóval, a fentiekre tekintettel, lehetne egy kis toleranciát kérni a toleranciabajnokoktól azok iránt akik ilyen mucsai, konzervatív módon gondolkodnak és a gyermeküket nem szeretnék kitenni ilyen látványnak ? Tényleg olyan fontos délután 5 órakor buzikat mutogatni a legnézettebb csatornán ?

Rémüldözik Józsi és Mária - máskor, más összetételben egyéb félhibbant szociológusok, történészek és vélt karizmatikusok, most azonban az említettek, ketten - este 7 körül az éter hullámain. Baj van. Orbán pert nyert a Népszava ellen. Szörnyű. Ráadásul - legalábbis a két, jellegében, világfelfogásában kompatibilisnak tűnő prehumán szerint - Orbán egy régi, még a kommunista időkből származó jogszabály alapján nyert, amely jogszabályra hivatkozással - szerintük - úriember nem indít pert. Józsi és Mária ezen elvannak vagy félórát. Csűrnek, csavarnak s a kontextusmasszából lassan kicsírázik a végkifejlet, miszerint ezt a jogszabályt már régen meg kellett volna szüntetni és persze - újra és újra - Orbán, a gazemberségében megismételhetetlen közéleti UFO minden , csak nem  úriember. Úgy érzem ezt valamiféle kegyelemdöfésként kéne megélnem, legalábbis a hangsúlyok és sóhajok, a drámai tendecia okán, de nem érzek semmit. A demokrácia agóniájának halálos szagát kellene éreznem, de nem érzem. Ők annál inkább. Miért ? Mert Orbán pert nyert a Népszava ellen. Érteni akarom zsigeri felindultságukat, intellektuális mázba öltözetett irracionális gyűlöletüket, a felhőtlen szórakozás mellett másodsorban ezért is hallgatom meg őket, de számomra nem jön át semmi abból amit ők kínok kínjával élnek meg. Nem akarok unfair lenni és felhozni, hogy ugyanezek és értelmiségi holdudvaruk miféle körmönfont érveléssel mutatták ki, hogy a gyurcsányi öszödi beszéd az voltaképpen igazságbeszéd, hogy az ország 8 éve tartó visszacsúszása tulajdonképpen Orbánnak köszönhető, mert nem akarok szakítani úriember státuszommal. S közben apró kérdések felett siklanak el: nem kevéssé, hanem ritka nagy valószínűséggel megáll, hogy Orbán egy ügyvédre bízta a személyiségjogi pert és, hogy az illető ügyvéd milyen jogszabály alapján érvelt a bíróságon, arról ő semmit sem tudott - ergo emiatt nem lehet megvonni tőle az úriember jelzőt. Hozzáteszem mellesleg, hogy ugyan tisztában vagyok vele, hogy e két kommersz hazudozó minősítései annyit sem nyomnak a latban mint amekkora mértékben a szarkalábnak köze van a madárhoz magához, de a szemantikai gyönyörködés élményét, amellyel ők ketten egyedülállóan képesek receptoraimat a gurgulázó nevetésig ingerelni ne vonjuk meg magunktól szántszándékkal. Az sem merült fel a korszakos dialógust folytató két egyed fejében, hogy hány és hány olyan személyiségjogi pert nyerhettek meg már az elmúlt 20 évben balról induló politikusok vagy közéleti személyiségek akik ugyanezen jogszabályra támaszkodva vitték sikerre saját pereiket. Sok ugyan nem volt, de nullánál biztosan több, ami elég is ahhoz, hogy felrójuk hőseinknek, hogy akkor miért nem indítottak hasonló műfelháborodással álintellektuális csevegést az illető jogszabály értelmetlenségéről. Persze mindez csupán kényszeres, akadémikus érvelés részemről, hiszen a két "értelmiségi" témaválasztása és érvelése fabatkát sem ér, figyelmet nem érdemel. A hírnek nincs különösebb jelentősége sem pro sem kontra. Hogy mégis foglalkozom vele, annak oka az, hogy ilyen beszélgetések egy országos lefedettségű rádióban hangzanak el, ezért sokan hallják - már ha akkora mazochisták mint én magam. Nagy kedvencem Józsitól az az utánozhatatlan értelmiségi attitűd ahogy az általánosítás kérdését kezeli. Nehezen felfogható, hogy Józsi milyen kognitív folyamat termékeként képes egyazon műsorban szapulni az általánosítás intézményét - például amikor a romabűnözés kérdéskörét feszegeti - majd rá két percre faarccal általánosítani egy másik irányban. Ezt az utóbbi mutatványt Józsi feltehetően tükör előtt gyakorolja, mert amióta Kontra van, ő ezt a bravúrt hétköznapokon szinte mindig képes abszolválni. Van úgy, hogy egy műsoron belül többször is egymás után. Dupla piruett, leszúrt Ridberger, tripla szaltó. Ezt csak ő tudja így csinálni. Nincs párja a világon. Nos, visszatérve a Máriával folytatott diskurzushoz, az merül fel még bennem, hogy amennyiben ez a jogszabály - amely alapján a gonosz Orbán Viktor képes volt és pert nyert -  a mai magyar hatályos joganyag részét képezi akkor mire fel a gusztustalan és teljes mértékben értelmetlen nyavalygás.